TORKOS CSÜTÖRTÖK
Nem tudom, ki hogy van vele, de én torkig vagyok ezzel a torkos csütörtökkel és felfordul tőle a gyomrom!
Az csak egy dolog, hogy amúgy elég torkosak vagyunk, úgy össznépileg, hál' istennek, vagy sajnos, egyszóval inkább férne ránk a nagyböjt. De hogy éppen annak kezdetén invitálnak minket zabálni, az már gyomorforgató! Nem csak azért, mert a nagyböjt a katolikus és keresztény liturgia része. A Torkos Csütörtök ennek megcsúfolása, és mint olyan, csak egy az alattomos, nemzet és lélekpusztító diverzánsok eszköztárában.
De látnunk kell, mert a szemünk előtt zajlik, a társadalom széles rétegeinek egyre mélyebbre csúszását, amikor az ablakaink alatti kukákban zajlik a "torkos csütörtök", ahol egész nap egymást váltják a reménytelenül lerongyolódott, de jobb falatokban reménykedő hajléktalanok, a jólöltözött guberálók, akik még próbálják fenntartani a társadalomba tartozás látszatát, és lopva szétnéznek, mielőtt belekukkantanak a konténerbe, és az ebben szocializálódott, csapatokban járó családok, akik gátlástalanul válogatják át a kukát, kiválogatva, majd valahol eldobva a kacatokat.
Nekem ez jut eszembe a torkos csütörtökről. Jó étvágyat!