JOBBIK ÚJHELY

VÁLASZTÓI    LELKIISMERET


    Nálunk minden nagykorú állampolgár szavazati joggal rendelkezik. Azok is, akinek a szellemi képességei, vagy az erkölcsi magatartása azt bizonyítja, hogy nem képesek felnőni azokhoz a kérdésekhez, amelyeknek eldöntését a szavazataikkal befolyásolják. Jogaik vannak, ezt hangoztatják, a kötelességeiket azonban nem kéri számon senki. Így előfordulhat az, hogy botfülűek többsége dönt arról, hogy ki legyen a karmester a nagyzenekarban; analfabéták szavazhatnak egy tudományos intézmény vezetéséről; a politika meghatározó tényezőivé válhatnak azok, akiknek egyáltalán nincs semmilyen rálátásuk a közéleti problémákra. A demokráciát nem ezért és nem erre találták ki, nem is működött ebben a formájában soha, sehol. Napjaink - 18. századi demokratikus formákat majmoló – „emberjogi aktivistái” alaposan melléfogtak, amikor a tényleges egyenjogúsítás helyett igazában a természetellenes  uniformizálást harcolták ki a polgártársaiknak, eleve ellentmondásossá téve és meghazudtolva a valódi demokratikus viszonyokat.
    Mindezekről azokért a választókért szólunk, akik képesek éretten dönteni, felnőni a választói hivatásukhoz. A szavazópolgárnak ui. az eredendő küldetése az, hogy a tisztében lelkiismeretesen, a legjobb tudása, szent meggyőződése szerint járjon el. Ez a tiszte semmiképpen nem egyeztethető össze a megfélemlített, megzsarolt, megvesztegetett, erkölcsileg megrontott, vagy az objektív tájékozódásra képtelen, agymosott, megvezetett állampolgár magatartásával. A választójoghoz kötelesség társul, amit nem lehet félvállról venni, játéknak, szórakozásnak tekinteni, vagy közönyös nemtörődömséggel megkerülni.
    A mögöttünk hagyott 60 év nem segített a demokratikus viszonyok tisztázásában, gyakorlásában, a valódi demokratikus értékek felmutatásában. Az még hagyján, hogy a totalitárius diktatúra évtizedeiben nem nyílt erre lehetőség, nagyobb baj az, hogy az elvetélt rendszerváltás miatt az utóbbi 20 évben sem élhettünk jól vele, ráadásul egy rossz választási rendszert használunk. Az összekuszált, ellentmondásosan „demokratikus” viszonyoknak köszönhetően, a szavazó éppúgy leadhatja voksát sztalinista utódpártra, mint a neoliberális terrorra, mit sem sejtve arról, hogy ezzel éppen a posztkommunista kövületeket, a szervezett bűnözést, a médiadiktatúrát, a nemzet-ellenes nagyhatalmi, az ország-ellenes nemzetközi, idegen érdekeket erősíti-e vagy sem? A mai – baloldalra szűkített - közéleti játéktéren ez a választék adott, a csillagos vöröstől a narancsvörösbe hajló politikai palettán. A szóhasználatukkal elérték azt, hogy a köztudatban a baloldal jobb széle már jobboldalnak számít, a nemzeti közép pedig egyenesen  szélsőjobbnak, következésképpen szélsőségesnek,  törvényen kívülinek tekinthető mind a nemzeti, mind a  jobboldali politizálás. A valódi baloldali-jobboldali, demokratikus egyensúly természetesen sohasem állhat helyre, mindaddig, amíg ez a posztkommunista-neoliberális retorika a törekvések szintjén is érvényesül.
    Amellett, hogy minden említett csoportosulás „nemes eszmékre” hivatkozik és az ígéretek, fogadkozások özönével árasztja el a nyilvánosságot, lehetőleg felépítve és bemutatva benne a maga „legszebb arcát”- függetlenül attól, hogy van-e annak köze a valósághoz, vagy semennyire sincs –  a kampány a többiek besározását is feltételezi, leginkább olyan mértékben, amilyenben a rendelkezésére állnak kinek-kinek az ehhez szükséges eszközök. Érthető, hogy azok, akik a kulisszák mögé jobban betekintenek, emiatt kiábrándulnak és elidegenednek úgy a kampánytól, mint a közélettől. Hiszen a mostani baloldal jobbszéle sem arról lett híres, hogy kiteszi a lelkét a demokratikus viszonyok megteremtéséért, hanem inkább arról, hogy a pozícióinak őrzése során nem válogat az antidemokratikus eszközökben, saját rátermett híveinek sem biztosítja az érvényesülést és jó partnernek bizonyul a nemzetközi liberalizmus magyar-ellenes érdekeinek kiszolgálásában.
    Annak a választónak, aki magyar érzésű, nemzetének elkötelezett és állampolgári kötelességét hivatottan kívánja teljesíteni, ma már igazában nincs választási lehetősége! Ha lelkiismeretes, akkor nem vehet figyelembe személyes- vagy csoportérdeket, korábbi ígérvényeket, pártszimpátiát, paktumokat, mert ha jót akar a hazájának és küldetését komolyan veszi, akkor – nemzetiségétől, nemétől, korától, vallásától függetlenül – kizárólag a gyökeres változásra, az új erőre, a magyar jövőre szavazhat. Nincs más alternatíva ebben az országban, nincs több elfogadható magyarázkodás, nincs érdemi mentsége senkinek és ha a választó nem így jár el, valószínűleg nem lesz több lehetőség arra, hogy az ún. magyar parlamentbe – 60 év után végre - a magyar érdekek következetes, magyar képviselői is betegyék a lábukat. Egy erkölcsi válságban fuldokló társadalom vizsgázik most abból, hogy meg tudja-e még különböztetni a jobbat a rosszabbtól, az igazat a hamistól, a saját érdekét az idegentől és készít-e szebb jövőt a gyermekeinek, unokáinak, vagy kifosztottan, megalázottan, hódoltsági tartománnyá lefokozottan, a korrupció a mocsarába süllyedve agonizál még egy darabig.
    A választó felelőssége az, hogy ne engedje meg, hogy a csoportos önzések egymással rivalizáló szirénhangjai elnyomják a lelkiismerete szavát és teljesítse választói hivatásából fakadó kötelességét: adja a voksát arra a pártra, amelyiktől leginkább remélhető a múlt rendezése és vétkeseinek számonkérése; a nemzet egységének megteremtése és érdekérvényesítése; a belső biztonság és rend; a hatalmi önkény felszámolása, a jogállam megújítása, ősi magyar alkotmányunk visszaadása; a politikus-bűnözés, a gazdasági bűnözés és a cigány-bűnözés felszámolása; és annak elérése, hogy Magyarország mindenek előtt és mindenkor a legendás vendégszeretetéről híres, másokat befogadó, a világra nyitott, magyarság – de a magyarság ! -  országa legyen és maradjon!

Sárospatak, 2010. március 26.

kb. mindenki, akinek már
megjött a jobbik esze

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat